A Tordaszentlászlói Fúvószenekar (1936)

Kalotaszeg egyetlen ilyen jellegû zeneegyesülete ma a 70 éves Tordaszentlászlói Fúvószenekar. Megalakulását és színrelépését 1934 május elsejéhez kapcsolja a mûvelõdéstörténet, noha létrejöttének igényemár 1888-ban, a Tordaszentlászlói Ifjúsági Daloskör megalakulásakor megszületett. Ekkor hozzák létre adományból a daloskör keretében elsõként a Tûzoltó Alapot, és ennek kezelésére és fejlesztésére az Önkéntes Tûzoltó Testületet Tordaszentlászlón. Hogy a magyar és az egyetemes dalkultúra mûvelésére alakult önszervezõdõ testület miért éppen erre helyezi a dalkultúra mellett a hangsúlyt, annak az az oka és magyarázata, hogy 1871-ben, má jus 30-án, éppen pünkösd harmadik napján gyújtották fel ellenségeskedésbõl "mind a négy sarka felõl a falut". Aminek következtében néhány szalmafedeles ház kivételével leégett az egész település Amire az akkori viszonyok között nemcsak tûzrendészetileg, de gondolatban sem volt felkészülve a lakosság.

Az Önkéntes Tûzoltó Testület tagjaiból szervezi meg, a kolozsvári és a tordai fúvószenekar mintájára, Deák Sándor, református elemi iskolai igazgató -tanító 1934-ben a Tordaszentlászlói Önkéntes Tûzoltó Testület Fúvószenekarát, amely kilépve a Tordaszentlászlói Dalkörbõl, ezzel nemes versenyre kelve, s néha torzsalkodva, önálló közmûvelõdési egyesületté alakult. Majd közadakozásból székházat is épített magának a Kis utca bejáratánál, a falu elsõ mûvelõdési hajlékának udvarán, a Dalárdaház mögött, ott, ahol ma ifjú Enyedi László bérlõként asztalos üzemét mûködteti,s Deák Sándort választották a zenekar elsõ karnagyául is, akit Hom Pál iskolaigazgató, idõs Mátyás Péter Ferenc, Corpodean Vasile, Petrucz Sándor és Vannai István követtek a karnagyi dobogón.

Jellemzõ az akkori falu népére nemcsak a versenyszellem, hanem a célravezetõ adakozás is. Amikor felmerült a bécsi stímolású hangszerek vásárlásának a kérdése, az egész falu megnyitotta nemcsak a szívét, hanem a pénztárcáját is, írja a krónikás, "és egy rövid hét leforgása alatt 35.000 lejt gyûjtött össze, hogy megvásárolhassák a szükséges hangszereket", s a zenekar megkezdhesse a tanulást, a munkát, az akkor divatossá lett falusi majálisok színhelyén, a Kiserdõn. Elsõ számaik: Lányok a faluban, Nincsen erdõ , nincsen mezõ , Az egri ménes, Rétest ettem, könnyû indulók fülbemászó dallamai voltak, amellyel megbabonázták a hallgatóságot, s fõleg a gyermekeket. Az alapító tagok nevét egy korabeli fénykép alapján a két közmûvelõdési egyesület 1968-as törzskönyve és jegyzõkönyv-lajstroma õrizte meg. Ezek pedig a következõk: Mátyás János (Fekete), Laczi Ferenc, Enyedi István (kerekes), Tamás Balha Márton, Tamás Balha János, Bázsa Lovász István, Laczi László, Tóth Gyula, Bányai Tokány István, Tamás András András (Szõlõ utcai), Tamás Ferenc, Vincze István, Györkös Mányi János, Mátyás Péter Ferenc, Tamás Kiss András, Boldizsár Zeyk János (Krumpé ), Mátyás Peti János, akik szinte mind halálukig a zenekar aktív tagjai maradtak. Ahogy odacseperedtek, az alapítók munkáját Tamás Sajtos Márton, Tamás Sajtos János, Mátyás László idõs és ifjú , Mátyás Péter Ferenc ifjú, Gebefügi Albert idõs és ifjú, Gebe István, Laczi Géza, Mátyás Ferenc, Tamás Balha István idõs és ifjú , Tamás András Márton, Tamás Balha Márton ifjú, Laczi Csá i István, Bázsa Lovász Imre, Laczi István, Enyedi János, Laczi Csáni Imre vették át. 1996-tól Tamás Balha István vendéglátóipari vállalkozó, valamint a Böbbel-Balla Alapítvány anyagi és erkölcsi támogatásával a régi egyesület megújulva és megfiatalítva szorgalmas munkával és igényes zenei felkészüléssel végzi hivatását most már Vannai István kolozsvári karnagy-zenetanár vezetésével, és jelen van Tordaszentlászló, a község falvai, Kolozsvár és környéke közmûvelõdési eseményein, köztük a Szent László-napi kórustalálkozókon, valamint kegyeleti eseményeken helyben és vidéken egyaránt. A megújult és megfiatalított egyesület komoly munkája révén megérdemli mai tagjainak a felsorolását is: Györkös Mányi Márton, Rácz Béla (Magyarfenes), Bárdos Csaba (Magyarfenes), Gaskó Anita (Magyarfenes), Csáni Laczi Imre, Tamás Balha István, Laczi Géza, Kiss Róbert, Tamás Kiss Péter, Laczi István, Tamás András Márton, Gebe Márton ifjú, Györkös Zsidó Oszkár, Tamás Kiss Zoltán, az idõ közben elhunyt idõs Gebefügi Albert, Valkai Jani László , Valkai Lajos, ifjú Gebefügi Albert, Mátyás Mátyás, Nagy András, ifjú Valkai Lajos, Bányai Adrian, Gebe Sánta András, legifjabb Gebe Samu Tibor, Kiss Cs. Andor, ifj. György Róbert, Kocsis Sándor (Kolozsvár), Kovács László (Bács). Az iskolában pedig most készül az utánpótlás negyedik nemzedéke, a furulyás együttes.

Mint mindenik közmûvelõdési alakulatunk, a fúvószenekar is önfenntartóként jött létre, csupán a lakosság, a kultúrapártoló emberek támogatásából tartotta és tartja fenn önmagát annak ellenére, hogy kezdetben a tûzoltás volt a legfontosabb feladata. Így a megalakulás után a tûzrendészeti és oltási feladatokra való kiképzésükre Ilie Pintilie, a harmincas évek adó hivatali fõnöke, perceptor vállalkozott, s így a hatóságok felé is legalitást, rokonszenvet nyertek. A közmûvelõdési kiadások, a székház fenntartása, a karnagyok tiszteletdíjának kifizetése érdekében kebelükben és a széles pártoló és tiszteletbeli tagok sorából õk is mûkedvelõ színjátszó csoportot szerveztek, s ennek évente öt-hat teljes mûsora színrevitelének jövedelmébõl fedezték a kiadásokat, könyvtáruk könyvállományának gyarapítását, a színpad berendezéséhez szükséges bútorzat, valamint a kottatár gyarapítását, amelyet aztán 1948, az államosítás után éppen úgy széthordtak, mint a Dalkör és az Ifjúsági Egyesület és a Magyar Népi Szövetség vagyonát a proletárdiktatúra révén a faluba telepített, mûveletlen külvárosi proletkultos tisztviselõk. Közben az egyenruhák megkoptak, így 1968-ban a mûvelõdési Háztól, 1998-ban pedig egy holland testvéregyesülettpl kaptak újakat.

A Tordaszentlászlói Fúvószenekar több évtizedes történetének egyik igen szép és romantikusan érdekes epizódja az 1934-es majálison való közös szereplése az egyik kolozsvári fúvószenekarral, amelynek az akkor már hírneves virágkertész és rózsanemesítõ Palocsai Rudolf is tagja volt. Az egész napos majális programját az itt egymással találkozó kolozsvári, tordaszentlászlói és magyarfenesi fúvószenekarok szolgáltatták, amelyet reggelig tartó batyus bál követett a Dalárdaházban. Így ismerkedett meg Palocsai az egyik szép "kalotaszegi madonnával", az Ifjúsági Egyesület tagjával: Tasmás Vass Idával. Mint ahogy lenni szokott, az ismerkedésbõl szerelem, majd a közeli Varga kert virágba borult fái alatt séta és szerelmi nász is következett, s 1935-ben megszületett a szerelem gyümölcse, a kis Palocsai Zsiga, a késõbbi neves romániai magyar költõ.

E rövid kitérõ után térjünk vissza a Fúvószenekarhoz: az idén komoly megmérettetésre készül, ugyanis részt akar venni az erdélyi fúvószenekarok rétyi fesztiválján. További sok sikert és megérdemelt elismerést kívánunk mindannyiuk számára!