A falura vonatkozó első hiteles történeti adatok Imre király (1196-1204) idejéből illetve 1285 –ből származnak. 1196 -ban már állt a Tetődombon Szent László temploma, 1285 -ben a településnek ( „villa de Sancto Ladislau” ) már önálló plébániája volt, s közigazgatásilag mint „possessia Zenthlaslo regalis” (1409) Léta királyi vár birtokaihoz tartozott. Léta várának birtokaival az évszázadok során a következők rendelkeztek: Hunyadi János mostohanővére (1456), Corvin János (1490), majd az erdélyi fejedelemség idején (1541-1690) a Gécziek, a Kamutiak, a Jósikák, később pedig, a XIX-XX. században a Jósikák leszármazottai – a Csákiak, a Mikesek és a Széchenek.

A környék utolsó földesura gróf Széchen Miklós, az Osztrák-Magyar monarchia utolsó párizsi nagykövete volt, a falu központjában ma is álló, a XIX. században, angol barokk stílusban építtetett 64 szobás kastély szolgált nyári rezidenciájaként, amelyet 14 holdas dendrológiai park vesz körül. A park olyan fafajtákkal dicsekedhetett, mint a vörösfenyő,  a mirtusz, színeslevelű juhar vagy platán, vidékünkön nem őshonos fajok. A park, csakúgy mint a kastély, nagyon rossz álapotban van,  köszönhetően annak, hogy az 1940-es években állami tulajdonba került, ma pedig tüdőszanatóriumként funkcionál.
Tordaszentlászló iskolája is jelentős múltra tekinthet vissza: az első hiteles dokumentum, amely létét bizonyítja, a közeli Magyarfenes katolikus műemléktemplomának freskói között keresendő. Itt ugyanis a falba karcolt, latin nyelvű feliratokat tártak fel, ezek közül egyik az egykori oskolamester, Türei Gáspár keze nyoma, 1606-os évszámmal. Egyházi iskolaként a XIX. század végéig folyamatosan működött, sőt később is voltak időszakok, amikor egyházi tulajdon részét képezte.
A Szent Lászlónak ajánlott templom eleinte valószínűleg román stílusjegyekkel rendelkezett. Az első nagyobb átépítés illetve bővítés, amelyről tudunk, 1487-88-ban  következett be, ekkor, a vidék urai, a Denegelegi-Pongrácz család anyagi hozzájárulásával gótikus stílusban született újjá a templom. Harangot is öntöttek, az “Ora pro nobis beate rex Ladislaus. Aodni 1487” felirattal, de egy boltzáró kő (ma az Úrasztala alatt látható) is árulkodik az akkori eseményekről (Krisztus-monogram és az 1488-as évszám). Ez a templom kerek 400 esztendőn keresztül szolgálta a gyülekezetet, amely időközben reformátussá lett s ezt meg is tartotta mind a mai napig, ám 1888-ban lebontották, és felépült a mostani református templom,Thamó Gyula lelkipásztor szolgálata idején.

A közelebbi múltról szólva nem lehet figyelmen kívül hagyni a két világháborút, amelyek jelentős károkat okoztak falunkban. Csaták is zajlottak a völgyben, sőt, ma is hallani dédapákról, akik az Adrián szolgáltak haditengerészként az első világégéskor, s nekik, majd később a második világáhború áldozatainak állít emléket a falu központjában felavatott obeliszk és kopjafa.