Egyházközségünk történetéből

Tordaszentlászló egyházközség Erdélyben, Kolozs – Torda-aranyos vármegye határpontján, Kolozsvártól délnyugatra, Tordától pedig északra fekszik. Kolozsvártól 20 km, Tordától pedig 35 km távolságra. Erdők koszorúzta hegyek közt, keskeny völgyben terül el, melyet kicsiny telkeivel egészen betölt.
A község keletkezését és nevét is a hagyomány Szent László király idejéből igyekszik leszármaztatni. A község keletkezésére és első településére vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésünkre. Annyit tudunk csak, hogy már az 1330-as évben olyan helység volt, melyben rendes egyház, plébánia van. A helység 1409-től, Léta (Magyarléta) királyi várhoz tartozott, s a XV. században egyházi szempontból a kolozsmonostori apátsághoz volt csatolva. Az idők folyamán hol Kolozs-, hol Torda-aranyos vármegyéhez tartozott, aszerint, hogy Léta várát hova számították.
A helység Hunyadi János kormányzó sógorának, a Dengelegi-Pongrácz család birtoka volt. Az első emlék is ebből az időből van, ugyanis 1450-ben Herepei Márkus erdélyi alvajda, Létavár akkori ura a Tordaszentlászló határában levő kis halastavat és szőlőhegyet, melyet saját pénzén vásárolt, végrendeletében a Szent László király tiszteletére e helységben épült parókiális egyháznak, illetve az egyház plébánosának hagyományozta. Ugyanebben az időben a Létavár felőli hegyen említik az ugyancsak általa emelt kápolnát is, amelynek a romjait el is nevezte a köznép Póka várának.

Mindenkétséget kizáróan megállapítható, hogy Szentlászló ésMagyarléta, maszíntiszta magyar református népe a Létavár egykori katona-őreinek leszármazottjai. A báró Jósika leányági utóda, gróf Mikes Miklós birtoka gyanánt létező kastély helyén állott hajdan a Géczi István pénzverdéje, ahonnan Jósika István katonái által kiûzetve földalatti úton a Géczi várba menekült.
Vannak olyan vélemények, melyek szerint a reformáció idejében szászok lakták a helységet 1540 körül, ezeket a véleményeket arra alapozzák, hogy a régi templom cintermében időnként kiásott sírokban szász pártákat és öltözék-foszlányokat találtak. Ezt a feltevést látszik igazolni az a tény is, hogy a község neve 1813-ban a "Szászszenlászló" nevet viseli. Az nem tagadható, hogy szászok itt lakhattak és telepedhettek le, ugyanis 1658-ban, a Gyalu és Szászfenes közt lefolyt ütközetben, melyet II. Rákóczi György vívott a törökkel és amely a török győzelmével végződött, Szászfenes és Szászlóna életben maradt lakosai délre, Szentlászló fele menekültek, a hegyek közé. A menekülő románok a havas alá telepedtek le, s ebből a településből keletkezett a szomszédos Kisfenes. A szászok és magyarok Szentlászlón kaptak menedéket. A szászok, akik nagyon kevesen lehettek, beolvadtak a magyarok közé és kálvinistákká lettek.
A lakosság nyelve a legtisztább magyar nyelv. Viselete az ősi kalotaszegi népviselet, melyet még ma is megőriz és szeret.

A Tanácsterem felújítása és a központi fűtés beszerelése az Oldebroek-i "Commission For Helping Eastern Europe" támogatásával vált lehetővé. A parókia fedélszerkezetének rendbetétele a falubeliek áldozatos munkájának, illetve a holland testvértelepülés anyagi hozzájárulásának köszönhető.