  
Magyarfenes falu bemutatása
Magyarfenes falu Tordaszentlászló községhez tartozik. A község Kolozsvártól 22 km-re, dél-nyugat irányban, egy 110 km2-es területen fekszik, a Lónát Boréval összekötő 107 M-es magyei út mentén, amely a Kolozsvár-Nagyvárad nemzetközi utat az Aranyos-völgyi, Torda-Topánfalva főúttal köti össze. A községet nyolc falu alkotja: a 107 M-es megyei út mentén található Magyarfenes, Tordaszentlászló (községközpont), Románléta és Magyarléta, valamint a mellékutak mentén található: Sztolna, Rákos, Kisfenes és Hezsdát. A község északon Gyaluval, észak-keleten Szászfenessel, keleten Csürülyével, délen Járavizével, valamint nyugaton Reketóval határos.
A helységek átlagos magassága 450-500 méter, de a környező dombok elérik a 700 métert is. Az évi átlagos hőmérséklet 7 C0, átlagos csapadékmennyiség 700-800 mm között van. A telek nem nagyon hidegek és a nyarak mérsékelten melegek.
Két nagyobb patak folyik át a községen, amelyeknek a vízszintje esős időszakokban nagyon megemelkedhet. Hezsdáton és Románlétán folyik át a Hezsdát patak, amely táplálja a csürülyei halastavakat, majd a Tordai-Hasadékon átfolyva az Aranyos folyóba ömlik. A Fenes patak völgye Kisfenes, Tordaszentlászló és Magyarfenes helységeken átfolyva, Lónán keresztül ömlik a Kis-szamosba.
A falut már 1332-1337 között többször említik a pápai tizedszedők összeirásaiban., amelyből nyilvánvaló, hogy a falu római katolikus volt. Neve kezdetben Oláhfenes, a XIX. század végén Ofenes, majd a XX. században Magyarfenesre változott.
Lengyel Dániel önéletrajzából olvassuk, hogy id. Báró Jósika Miklós, az író atyja, nevezte el Oláhfenest Ofenesnek, úgy tekintette jobbágyait, mint a saját gyermekeit. Különböző mesterségekre taníttatta őket, aminek majd ő is hasznát vette, mert Kolozsváron és Fenesen kisebb építkezéseit velük végeztette.
Az eredetileg szép és terjedelmes birtok a világháború utáni impériumváltozással legnagyobb részben kisajátitás alá került. A Jósika család is leszegényedett, úgy hogy a megmaradt birtókrészeket el-eladogatta
A kastély körül dendrológiai park volt, amelyet kétfelölről egy-egy patak vize táplált.
A kastélyt maga a báró bontatta le, 1836-1838 között, miután eladósodott. Ma már semmi nyoma, csupán a birtokot körülvevő falromok láthatók.
Báró Jósika Miklóst a Csicsal nevű mesterségesen épített piramishegy tetejébe temették, miután lóvát és önmagát fejbelőtte.
A 2002-es népszámlálás adatai szerint községünknek 4446 lakósa volt.
Papucs Dávid " Magyarfenesi Református Egyház Története” című jegyzetéből olvashatjuk, hogy a falu lakossága 1922-ben 1340 volt, ebből 1337 volt magyar nemzetiségű, 1148 volt református vallású, míg 189 római katolikus.
Az útóbbi öt évben, azaz 2000-2004 között a születettek illetve az elhalálózottak száma a következőképpen alakult:
2000: születtett 7 meghalt 8,
2001: 7 16,
2002: 5 19,
2003: 7 18
2004: 7 19
2001 január 1-én 885 református lélek volt, míg ez a szám 2005 január 1-re 825-re csökkent ( a református parókián lévő adatok szerint). A 2004-es év folyamán négy esküvő volt, amiből két pár ki is költözött.
A faluban 95 özvegy él, illetve 16 egyedülélő (30 éven felül, a bejegyzettek alapján)
Sütő Katalin Zsuzsa
Magyarfenes Kalotaszeg peremvidékén található település Kolozsvártól 20 kilométerre. A falu hajdani báró családja a XVIII. században a tordai és a várfalvi ágból eredő Jósika család. A Jósika család a XVI–XVII. században várkastélyt épít, amelynek ma csak kerítésmaradványa látható.
A falu első fennmaradt okleveles említése 1322–ből való. A falunév 1322– 1337 között többször is felbukkan a pápai tizedszedők összeírásában, ami azt jelenti, hogy a település római katolikus magyar egyházhely volt, templommal és pappal.
A római katolikus templom építési körülményeiről nincsenek pontos adatok, de feltetélezhető, hogy az 1241–42 évi nagy mongol–tatár dúlás után épült és szolgálta a katolikus hitet a reformáció térhódításáig. A reformáció után sajnos a régi freskókat lemeszelték, így az 1983–as renováláskor kevés részletet lehetett megmenteni.
Az oltár mögötti falon levő freskó a keresztre feszített Krisztust ábrázolja, a kereszt mellett Szűz Máriával és Magdolnával. Ez a kép csupán egy része egy nagy freskósorozatnak, amely valaha a templomhajó falait díszítette.
A templom Szent Annának van szentelve. Pár éve hozzáfogtak a templom és papilak javításához. Mi, katolikusok, kevesen vagyunk, többnyire idősek, inkább csak morális segítséget tudunk adni. Tisztelettel felkérem ezennel azokat a magánszemélyeket, közületeket, akik anyagilag tudnának segíteni, hogy segítsenek! Köszönettel fogadjuk!
Szeretnénk, ha ez a templom és ez a kis magyar falu tovább élne és sokáig megmaradna.
Rácz Zsóka
Magyarfenesiek a vésztői népművészeti táborban
Testvérgyülekezetünkben, a Békés megyei Vésztőn, július 9-17 napjain rendezték meg a X. Nemzetközi Népművészeti Tábort, melyre mi is hivatalosak voltunk. A táborban az anyaországiak mellett szép számban képviselték magukat az erdélyi, a felvidéki. a délvidéki és a kárpátalyai magyarok is. Magyarfenesről négy felnőtt és tizennégy gyermek érkezett a táborba.
A tábor megálmodói és főrendezői, Juhász Sándor lelkipásztor és családtagjaik, most is, mint minden évben, nagy szeretettel fogadtak minket.
Elszállásolás, ebéd, rövid pihenő után, este 7 órakor került sor a tábor ünnepélyes megnyítására. Egyházi táborról lévén szó, a megnyitó természetesen áhitattal kezdődött. Juhász Sándor lelkipásztor a 78. Zsoltár 3-7 versei alapján hirdette az igét. Kiemelte: elsőrendü kötelességünk közé tartozik, hogy mindazt, amire atyáink tanítottak minket, továbbadjuk az utánunk következő nemzedéknek, hogy ebben a változó világban, amelyben az igazi értékek kezdenek háttérbe szorulni, megtartsuk mindazt, ami szép, és örökértékü. Imájában Isten áldását kérte a táborozókra.
A következőkben a város alpogármesternője, a tábor művészeti és adminisztrativ vezetője és a szegedi róm.katólikus püspök méltatta a tábor célkitűzéseit. Hangsúlyozták, hogy a tábor lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsuk a fülsiketítő diszkózenét, a műanyag használati- és dísztárgyak a gyönyörű népdalokkal, néptáncokkal, a népi mesterek által természetes anyagokból készített használati- és dísztárgyakkal. Szeressük, őrizzük és adjuk tovább ez utóbbiakat.
A tábornyitó istentiszteletre vasárnap d.e. került sor, melyen Dr. Higyed István, nyugalmazott lugosi lelkipásztor hírdette az igét, a Korinthus 13:13 alapján.
Igen látványos volt és nagy sikert aratott a délutáni és esti néptánc gála, melyen hét néptánccsoport népviseletében és néptáncaiban gyönyörködhettünk.
A redezők igen gazdag napirendet állítottak össze, mely reggeli áhitattal kezdődött és esti könyörgéssel ért véget.
A tábor kínálata a következő volt : népdaltanulás, néptánc- és citeraoktatás, gyöngyfűzés, szövés, virágkötészet, mézeskalácskészítés, agyagozás, börözés, nemezelés, kötélverés, kékfestés, kosárfonás, népihangszer készítése, hímzés, fafaragás és kürtöskalács-sütés. Ez utobbiban Váradi Ilona és Petri Ilona jeleskedett.
Mindenki szabadon választhatott a felsorolt lehetőségekből. A mi fiaink közül legtöbben a fafaragást választották, de volt aki a börözéssel ismerkedett. Leányaink a gyöngyfűzést és a virágkötészetet választották. Okos Derzsi Hajnal a népdaltanulás mellett döntött de ismerkedett több más tevékenységgel is. Jómagam a helybeli lelkipásztornak segédkeztem. Két alkalommal igét hírdettem, és a szeretetotthon lakóinak lelkigondozásában vettem részt.
Este 7 órai kezdettel minden nap igen értékes előadásokat hallgathattunk meg a következő témakörökből:
Magyar vagyok, magyarnak születtem
Verses magyar história
Szorványsors Trianon után
Magyar nyelv és történelem
A víz ami a felszín alatt van.
Az előadásokat megbeszélés majd táncház követte.
A gazdag program mellett a rendezők mini – focibajnokságot is szerveztek és strandra is elvitték a fürödni óhajtókat .
Az egészségünkre egésznapos ügyelettel Juhász Emőke és Kállay Erzsébet vigyázott. A szállításunkról Juhász Péter és Eszlári Sándor gondoskodott.
Igen fontos megemlítenem , hogy a részvételért, a többi résztvevőkhöz viszonyítva, csupán jelképes összegeket fizettünk, vagyis csaknem ingyenes volt.
Hálát adunk Istennek azért, hogy gondviselésével megőrzött, megsegített és gazdagon megálldott minket. De őszinte köszönettel és hálával tartozunk a tábor szervezőinek, elsősorban pedig Juhász Sándor lelkipásztornak és kedves családjának a reánk bőségesen kiáradó szeretetükért. Isten gazdag áldását kérjük életükre és szolgálatukra.
Okos István nyugalmazott lelkipásztor
Forr a világ bús tengere, ó magyar
(Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz 1807)
Az európai-unió küszöbén megáll a puszták és bércek népe az ember, kinek neve csak egyszerűen magyar, s mélabúsan szétnéz… Vajon mit lát? Nem tudja, s nem érti az istenadta, mert neki az édesanyja, édesapja azt tanította az otthon melegében a megrakott esti tűz pattogása mellet, hogy valamikor nagy nép, igazi Európai polgárok voltak az ősei. Szétnéz szegény magyar, s nem talál semmit, ami kedvére való, ami ínyét csiklandozná, minden idegen tőle: a színek, ízek, szagok, s az egész világ…
Hol van az az Európa melyben a hungarus névnek becse volt? De hol volt a keresztyén Európa mely elnézte, hogy tatár s török végigdúlja a kárpátok bérceit, s Pannónia lankáit? Hol volt a híres Európa 1456-ban, amikor annyira késtek, - az egyébként soha meg nem érkező -, a pápa által megígért segítő csapatok, kik a keresztyénséget megvédeni lettek volna hivatottak? Vagy éppen 1526-ban, amikor elvérzett a nemzet? Aztán került gyámja az országnak, s lakosai az egyszerű pórnép állta a sarat, mint a nagy birodalom a „mater nationis” mostohagyermeke, vállalta a sorsot. Oly sorsot mely életétől, gondolataitól, szokásaitól eltérő, s számára idegen volt. Mialatt a birodalom egyre csak terjeszkedett, az a mondás járta „…tu felix Austria, nube…”(…boldog Ausztria, te csak házasodj…). Bár sokszor úgy érezte szegény magyar, hogy túlságosan nyúzzák, s fájdalmasan húsába mar az alpesi sas, ez ellen, saját maga, családja, s népe érdekében, a szabadsághoz szokott nemzet kétségbeesésében fellázadt, – kifejezve ezzel is méltóságát, igazságérzetét. A kuruc, Istenbe vetett hitének megvallásaként pedig e gyönyörű jelszót tűzte zászlajára: „Cum Deo pro Patria et Libertate”.
Annyi szabadságért ontott drága vér, s vesztett csata után, 1823. január 22-én Szatmárcsekén a nemzet egyetlen reménységéhez Istenhez kiált Kölcsey Ferenc a Hymnusban:
„Balsors, akit régen tép
Hozz reá víg esztendőt
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!”
A Népek Tavaszán - a magyar nép újra bekerült az európai történelem sodrába. Alighogy Párizs népe felkelt, elűzték a Bourbon királyt, és kikiáltották a francia köztársaságot, egymás után törtek ki a forradalmak. Szinte az egész kontinenst elborította ez a hullámszerűen terjedő forradalmi áradat. Párizsból indult el vérrel jelzett útjára a modern ember legsajátabb, legdémonibb és legmagasztosabb bálványa, a Szabadság.
„De ha a 18. századi nyugat-európai nagy változásokat <<kettős forradalomként>> lehet jellemezni – az angol ipari és francia társadalom-politikai forradalmat értve ezen -, akkor némi leegyszerűsítéssel, az 1848-i polgári forradalmakat – éppen egyik lényeges sajátosságuk megragadása érdekében - <<nemzeti>> forradalmakként is jellemezhetjük”(Erdély Története III. kötet, 1346 old.)
A „Liberté, Egalité, Fraternité!” szabadság-eszméje áthatotta egész Európát, s így a magyarság szívét is megdobogtatta. A nemzeti remény, és az optimista életszemlélet ott van már Petőfi verseiben is: „Ha a föld isten kalapja, hazánk a bokréta rajta”.
„A negyvenes években a magyar önbizalma határtalannak látszik. Jogos büszkeséggel tekint vissza a valóban csodálatos fejlődésre, melyet az előző évtizedekben megtett, és úgy érzi, hogy további útjában ad astra nincsen már semmi akadály. … A magyarság újra megtalálja nemzeti missziós tudatát, amelyet a török kiűzésekor elvesztett: a magyar a szabadság nemzete, az egész magyar múlt a szabadságért való dicső küzdelem volt, és ez a magyar hivatása a jövőben is.”(Szerb Antal: Magyar Irodalom Történet, 300-301 old.)
Március idusán -„a korlélek zseniális szócsöve, Petőfi”- ahogyan Szerb Antal nevezi -, a költő szívét is áthevítik az amúgy gyorsan terjedő forradalom forró hírhullámai, hisz szinte postafordultával érkeztek a hírek nyugatról, s 1848. március 15-ére virradó éjszaka, megszületik a nappal már magyar Marseillaisként emlegetett költeménye a Nemzeti dal:
„Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
1848. március 15. jeles napja a magyar történelemnek, mert „Pest-Budán - az európai nagyvárosok példáitól eltérően - vér és barikádok nélkül győzött a forradalom. Tízezres tömegek tüntettek és vonultak fel anélkül, hogy a katonaság közbe mert volna avatkozni.”(Erdély Története III. kötet, 1347 old.) A Rákos mezején akkor ott voltak: gazdatisztek, kisemberek, parasztok és iparosok, de ott voltak, a tettre kész radikális ifjúság hangadói is jurátusok, orvosnövendékek, és kispapok, akik a forradalom programjaként 12 pontban megfogalmazták két évtized reformcélkitűzéseit. Az alkotmányos megegyezéshez ekkor még nyitva állt az út, „csak a csökönyös és alattomos udvar magatartásától és a maguk öntörvényű radikalizálódásától sodortatva jutnak el a magyarok a fegyveres ellenállásig, majd a debreceni országgyűlésen a trónfosztásig.”(Lázár István: Kis magyar történelem, 133.old)
Olvassunk csak bele közösen ebbe a kiáltványba:
„Mit kíván a magyar nemzet? Legyen béke, szabadság és egyetértés! 1.Kívánjuk, a sajtó szabadságát, cenzúra eltörlését. 2.Felelős minisztériumot Budapesten. 3.Évenkinti országgyűlést Pesten. 4.Törvény előtt egyenlőséget polgári és vallási tekintetben. 5.Nemzeti őrsereg. 6.Közös teherviselés. 7.Úrbéri viszonyok megszüntetése. 8.Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján. 9.Nemzeti bank. 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11.A politikai státusfoglyok szabadon bocsáttassanak. 12.Unió Erdéllyel. Egyenlőség, szabadság, testvériség!” Én azt hallom ki belőle, hogy bizonyos pontjai még ma is, -157 év múltával-, aktuális üzeneteket hordoznak számunkra…
S ha ma mi itt vagyunk, akkor igaz, méltó az emlékezés, a főhajtás, ha mindezekkel számot vetünk. Nem tudom, hogy bennetek –Testvéreim-, milyen érzéseket kelt ez a nemzeti ünnep, énbennem mindig magasztosakat. Még akkor is, ha nálunk, - a Trianon által elcsatolt területeken -, szűkebb pátriánkban még nem is túl régen tilos volt az emlékezés, ma is sok helyütt fogvicsorítva néznek ránk amikor koszorúzunk. Mi jöttünk december 5 után, jöttünk abban a reményben, hogy a határok feletti lelki unióban együtt, méltón emlékezzünk. Mert az a nép, aki megemlékezik történelméről, múltjáról, annak a múló jelen solemnis pillanatán át, reményteljes jövője is van.
Az európai-unió küszöbén megáll a puszták és bércek népe, az ember, kinek neve csak egyszerűen magyar, s szétnéz… Vajon mit lát? Látja az ősi tüzek lobogását a szemekben, mosolygó, szeretettől kipirult arcokat, gyermekeket kik a gének titkos katapultján, a történelem homályán át, hozzák a mába az ősi táncban őrzött formát, melyet ma, s itt tartalommal kell megtöltenünk. Megállunk a küszöbön, fejünket méltósággal meghajtva a múltak felett, testvért köszöntve egymásba fogózunk, mert testvérek vagyunk, s a testvérek egymást meg nem tagadják.
A szabadság eszméje éltessen szabadon mindannyiunkat, akár a múltba, akár a jövő felé tekintve, az élet szabadságát IGENelve.
Magyarfenesen, 2005. március 11-én
Összeállította: Lengyel István ref. lelkipásztor
Egy esztendő a Magyarfenesi Vegyeskar életében
Négyszólamú kórusunk rövid történetével egy évvel korábban, a folyóirat első számában már megismerkedhettek a kedves olvasók, ezúttal az utóbbi hónapok eseményeinek vázlatos ismertetése következik.
A kórusmozgalom Magyarfenesen közel száz esztendős múlttal dicsekedhet, így a 2004. esztendő egyik legkiemelkedőbb eseménye az a pillanat volt, amikor a március 15-ei ünnepségek keretében a jelenlegi vegyes kórus átvette a régi dalárda még élő tagjaitól az 1912-ben készített csodaszép zászlót. Id. Bazsó Dombi Ferenc, hajdani karvezető reszkető kezekkel, de szemében töretlen fénnyel és reménnyel adta át a dal szárnyalását jelképező karmesteri pálcát az új karnagynak.
Fellépések:
a magyarfenesi református templomban: a húsvéti (április 11-én) ünnepélyen,
Húsvét III. Napján (április 13) Türében, a Nádas-menti Kórustalálkozón
a Magyarfenesi Rákóczi Szövetség ünnepélyes megalakulásakor a református templomban, április 16-án
a Kolozsvári Református Egyházmegye Nőszövetségi Konferenciáján a magyarfenesi református templomban, június 20-án
a XV. Szent László Napi Kórustalálkozón, Tordaszentlászlón, június 26-án
a kisbácsi református templomban a templomszentelés 10. évfordulóján rendezett kórustalálkozón (június 27-én)
a Magyarfenesi Napok keretében augusztus 20-án a Szent István Napi Néptánctalálkozó nyitógáláján, és 22-én a Falunap alkalmából rendezett kórustalálkozón, a református templomban
december 12-én a Kolozsmonostori Református templomba, az adventi koncerten
Karácsonykor és 2005 Húsvétján a református templomban
2005 június 25-én a XVI. Szent László Napi Kórustaalálkozón, Tordaszentlászlón
A figyelmes olvasó biztosan észrevette, hogy 2005. március 15-én kórusunk nem vett részt a helyi ünnepségeken. A távolmaradók „igazoltan hiányoztak”, ugyanis a vegyes karnak jutott az a megtiszteltetés, hogy képviselje falunkat a magyarországi, tolna megyei Nagymányok nagyközség ünnepi rendezvényein. Ismételten beigazolódott, hogy a testvéri szeretet képes határokon átívelni, és képes a politikusok december 5-ei baklövéseit is feldolgozni, átértékelni. A XX. század és a közelmúlt történelmi sebeit nem is lehet másként meggyógyítani, csakis az emberi találkozások, beszélgetések és az együvé tartozás megtapasztalása által. A kórus megszólaltatta zenei anyanyelvünk sok híres darabját, szolgált verssel, élő szóval a váraljai, nyagymányoki, kismányoki és izményi ünnepségeken…Valami elkezdődött, és reméljük, hogy lesz folytatás, mert szükségünk van a nyitásra, hiszen jaj annak a háznak, amelynek por lepi be a küszöbét. A kórustagok az utóbbi években sokszor komoly lelki és anyagi terhek árán mozdultak ki otthonukból, és próbálták öregbíteni fellépéseikkel, koncertútjaikkal a falu jó hírét. Sokan vannak még, akik „csipkerózsika álmát” alusszák, és önmagukba burkolózva élnek, de a kórus példája nekik is hirdeti, hogy nagyszerű élményekben van része azoknak, akik megnyitják házuk kapuját, akik el mernek indulni, és új barátaikat vendégként visszavárják. Megerősödve tér haza aki elindul, vagy akihez barátok érkeznek, mert szeretetteljes betekintést nyer mások életébe, része lehet a többiek örömében. Mások gondjainak megtapasztalásától sem kell félnie senkinek, általuk nem nő a saját terhe, sőt okulhat, és megtanulhatja belőlük, hogy embertársai miként küzdöttek meg hasonló nehézségekkel.
Június 22-én a nagymányoki Vox Humana kórus egy esti koncert és együttlét erejéig viszonozta a márciusi látogatást, amelyet követően a „viszont látásra” nem formális köszöntés volt csupán, hanem a viszontlátás őszinte reményének kifejezője. A legközelebbi nagymányoki küldöttség a Magyarfenesi Napokra érkezik közénk, azzal a céllal, hogy átadjanak Magyarfenes lakóinak egy tűzoltóautót.
Július 15-17-én az Eger melletti Szomolya település küldöttei, a Rece Hagyományőrző Egyesület tagjai voltak a kórus vendégei.
Kórusunk ezúttal is hívja köreibe a falu minden dalos kedvű lakóját, hiszen az ősi dalárda jeligéje, – amelyet ez a kórus is magáénak vall – , minden magyarfenesinek közös öröksége. A jelige így hangzik: „Nekünk a dal édes pihenésünk”, és valóban pihenés, azaz lelki felüdülés vár azokra, akik énekelnek.
Lengyelné Püsök Sarolta református lelkész – tanár
Szemelvények a Magyarfenesi Rákóczi Szövetség első évének eseményeiből
Eseménynaptár:
2004. április 16 – alakuló ülés
2004. augusztus 25-31 – felvidéki honismereti kirándulás, vendéglátók Madar – Perbete és Szentpéter Rákóczi Szövetsége
2004. október 15 – beszámoló a kirándulásról
2004. december 19 – adventi összejövetel
2005. január 29 – farsangi mulatság
2005. június 2 – a nyári rendezvények előkészítése
2005. július 24 – a Magyarfenesi Napokon vállalt rendezvények előkészítése
2005. augusztus 7 – a felvidéki vendégek fogadásának előkészítése
Részletes beszámoló a 2004-es felvidéki kirándulásról:
A magyarfenesieket a Rákóczi Szövetség helyi szervezetének megalapítására először felvidéki magyar barátaik ösztönözték. Az első találkozás a Komárom melletti Perbete – Szentpéter - és Madar falvak Rákóczi Szövetségének tagjaival 2003 nyarán történt, amikor egy gyermekcsoport és kísérőik részt vettek a Magyarfenesi Református Egyház által szervezett Gyermek Biblia - Napokon. A találkozás első órái még nem sejtették, hogy a végén másfél óráig tart majd a búcsúzkodás.
A készülődés
A felvidékre indulók lajstroma augusztus közepére lett teljes. A 27 felnőttből, 17 ifjúból és 12 gyerekből, azaz 56 személyből álló sokszínű csapat legifjabb tagja hat, a legidősebb hetven éves volt.
A megérkezés, az egymásra találás története
Augusztus 25-én, szerdán este érkeztünk a helyszínre. A csütörtöki nap házigazdái a szentpéteriek voltak. A közeli Komárom városán a helyi múzeum tudós igazgatója, Mácza Mihály vezette végig az erdélyi látogatókat. Délelőtt megcsodálhattuk a Selye János Egyetem székhelyéül szolgáló szépen felújított épülettömböt, a Klapka-téren a legkisebbek is érdeklődéssel figyelték a zenélő órát. A komáromi múzeumnak nemcsak a gazdag anyagát, de a körültekintő, gondos őrzését is elismeréssel szemléltük. Délután a komáromi vár értékes kőtárába (lapidáriumába) vezettek el, majd a római katolikus és a református templomok megtekintése rendjén meggyőződhettünk arról is, hogy a régi kövek között még mindig aktív szellemi és lelki élet folyik Komáromban. Este a szentpéteri iskola étkezdéjében közös vacsorára vártak.
Augusztus 27-én szokatlanul korán indult a nap, hiszen Kraszna Horka váráig 300 kmt kellett megtennünk. Maga az útvonal is érdekes volt, amelyet gyakorlott idegenvezetőnk, a madari dr. Cseh Gizella ismertetett.
A délceg vár már távolról magára vonta az utasok tekintetét, és a belső berendezési tárgyaival egy röpke háromnegyed órára elővarázsolta a múltat, a Bebekek, Rákócziak, Andrássyak dicső korát.
A betléri kastélyhoz érve már mindenki fáradt volt, de a szép környezet, a rendkívül gazdag múzeumi anyag ismét fellelkesítette a kirándulókat, a drága berendezési tárgyak, a könyvtár és a különleges vadászati gyűjtemény lenyűgözte a szemlélőket.
Visszatérőben egy másik útvonalat választottunk, így napnyugta előtt még az Alacsony Tátra vadregényes táját is megcsodálhattuk.
Augusztus 28-án a perbetei Falunapon vettünk részt. A rendezvény ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelynek keretében egy rendhagyó történelemórán is részt vehettünk. A békességes, de tárgyilagos visszaemlékezések megidézték a ki- és betelepítések vészterhes időszakát. A méltóságteljes visszatekintést követően elkezdődött a mában élők más hangvételű, ezúttal derűs találkája, és tartott az éjszakába nyúlóan. Vendégcsapatunk is benevezett a gulyásfőző versenybe, a gyerekek figyelmét főként a kézműves foglalkozások kötötték le, érdekes volt a helyi kézimunkázók és a vadászok kiállítása is, de a rétest sütő asszonyok mellett sem lehetett közömbösen elhaladni. Délután a szabadtéri színpad gazdag műsorválasztékkal szórakoztatta az érdeklődőket, kis csapatunk is itt adhatta elő bemutatkozásra és a testvéri érzések ápolására szánt műsorát. A legtöbbet jelentettek a személyes találkozások, a közvetlen beszélgetések
Augusztus 29.-én a madariak voltak a házigazdáink. Együttlétünk istentisztelettel kezdődött, amelyet ünnepélyessé tett a helyi asszonykórus tisztán csengő, valamint háromszólamú alkalmi kórusunk szárnypróbálgató éneklése.
Délben a madariak által Sutyu-völgynek nevezett pincesorhoz vártak gőzölgő gulyással, és a poharakban csillámló nemes boritallal. A délután folyamán a legapróbbak homokvárat építettek, az ifjak álmokat szőttek, és akik már sok mindenre visszaemlékezhettek, szorgalmasan cserélgették egymással élményeiket. Az esti tábortűz mellett ismételten elhangzott az a nagyszerű felismerés, hogy a fizikai távolság ellenére egyformán gondolkodunk és élünk, hogy a felvidéki és erdélyi magyar valóban testvérre talál egymásban.
A hétfőt a vendéglátó családokkal töltöttük.
Augusztus 31-én hajnalosan indultunk vissza. A hazautazás rendjén következett egy budapesti séta, amelynek irányítását, és költségeit vendéglátóink közbenjárására a Rákóczi Szövetség vállalta. Az első állomás az országház volt. Az impozáns épület büszkeséggel töltött el minket is, hiszen olyan időket idézett, amikor még nem határon innen és túlban gondolkodtunk, hanem valamennyien egyazon hazához tartoztunk. Sokféle rendszerváltás volt azóta, de boldogabb sorsú őseink jussán még ma is büszkék lehetünk erre az épületre, igaz, a lakóira már nem mindenkor. A Terror Házában szembesülhettünk is azoknak a tetteivel, akiknek gyalázat volt a jelenléte az országházban.
Hajnal lett ismét, amikorra megérkeztünk otthonunkba, de gondolatban még sokszor visszatértünk a szép Felvidékre.
Összeállította: Lengyelné Püsök Sarolta elnök
A Magyarfenesi fotballcsapat története
Ötvös tanár úr, Mátyás József, id. Kiss Béla 1947-ben alapították meg a magyarfenesi labdarugó csapatot a helybéli játékosokkal. A csapatban résztvettek a következők: Kiss Béla, Kun Pista, Kiss Mihály, László Kaló Sándor és még sokan mások. Először is pályára volt szükség amelynek a területét a helybeli iskola adta, amelyet közmunkával kellett rendbe tenni. A legelső dolog a Kis utca patak elvezetése volt, melynek egy új sáncot kellett ásni. A fotballpálya végül kész lett melynek közmunkájába részt vett a magyarfenesi ifjúság nagy része minden szombaton és vasárnap. Az edzések ott folytak az új fotballpályán minden szombaton meg vasárnap. A legelső mérközést Lóna csapatával játszották és a következő években annyira fejlődött a csapat, hogy jött még három kolozsvári játékos, akik a kolozsvári Lendület fotballcsapatból érkeztek, Kun Makci Albert segítségével.
Miután annyira megerősödött a csapat beneveztek a városi bajnokságra, ahol sikeresen szerepeltek. Idővel kifejlődtek falubeli fiatalok, akik állandó tagjai lettek a csapatnak, mint például : Filler Béla , Asztalos László, Vincze István, Kun Sanyi,Máté Béla, Váradi Feri, Puskás Albert, Kun M. Albert. annyira sikeressé vált a csapat, hogy felkerült a bajnokságok első helyezetéig.
Id. Kiss Béla
A 70-es és 80-as években sikeresen szerepel a csapat, de már egy új focipályán amelyet szintén közmunkával építenek és felépül az első öltöző is.
A 80-as évek derekán egy sajnálatos botrány miatt eltiltják a csapatot a városi bajnokságtól és a pályát öt évre felfüggesztik. A játékosok szétszorodnak, az öltözőt lassan elhordják a ,,rászorult” falubeliek .
1988-ban újra kezdetét veszi egy újabb foci korszak, visszakerülnek a kapuk a helyére , elkezdődik az öltöző újraépítése és a csapat beíratkozik a városi bajnokságba. Ez sem tart sokáig mivel bekövetkezik a rendszerváltás A pályát visszaigénylik a jogos tulajdonosok, az öltözőt újra lebontják a ,,rászorult” szomszédok .
Asztalos Ferenc
1997-ben újra beindul magyarfenesi fociláz, elöbb csak barátságos mérközéseken vesznek részt a környező csapatokkal pl. Szentlászló, Nagykapus, Lóna, stb. Helyi pálya hiányában kénytelenek a szomszédos Szentlászló pályáján játszani. 1998-ban már hivatalosan is megalakul a magyarfenesi Haladás Sport Egyesület .
Az 1999-2000-es bajnoki kiírásban a csapat benevez a megyei bajnokságban, ahol egy pár kolozsvári játékos társaságában kiharcolja magának a D divizióban való továbbjutást, amit azonban anyagi gondok miatt kénytelen lemondani.
Ezzel egyidejüleg helyi magán cég segítségével sikerül visszaszerezni az addig magán kézben levő focipályát és megkezdődik annak felújítása amelyet a lelkes ifjúság segítségével sikerül használható állapotban hozni. A csapat továbbra is barátságos mérközéseken vesz részt és kizárólag helyi játékosokból áll. 2004-ben elkezdődik az öltöző újraépítése, amelyet részben a helyi önkormányzat, részben egy lelkes magánválalkozó anyagi támogatsával és a csapat meg a szurkolók közmunkájával sikerül jelenlegi állapotába hozni .
Ezzel egyidejüleg beindul egy utánpótlás csapat, heti két edzéssel és anyagiak hiányában barátságos mérközésekkel. 2005-ben a felnött csapat beíratkozik a Kalótaszeg – Kupa bajnokságba ahol 14 mérkőzésből 11 gyözelem, 2 döntetlen, 1 vereség árán bekerült a négyes döntőbe.
Krasznai Márton
Magyarfenesi faluturizmus
Kedves Vendég! Szeretné azt a festői környezetet, azt a falut megismerni, ahol Báró Jósika Miklós gyermekkorát töltötte, szeretné azt a vadregényes tájat bebarangolni, amely az író regényeinek romantikus környezetrajzát ihlette? Jöjjön Magyarfenesre!
Az Erdélyi Szigethegység keleti peremén, az Aranyosmente, a Mócvidék és a Kalotaszeg találkozásánál, a Fenes patakának völgyében, 450 méter magasan fekvő, néprajzilag a népviseletről, hagyományairól, templomairól híres Kalotaszeg tájegységéhez tartozó Magyarfenes Kolozsvártól 20 km-re fekszik. A faluban megtekinthető a XIII - ik századi római katolikus templom, és az itt található XIV - ik századi freskótöredékek. A falut uraló két dombról pedig csodálatos kilátás nyílik az Erdélyi Szigethegység tetejére.
Egy-két ágyas szobákkal (fürdőszoba, telefon), 27 család várja a pihenni, kirándulni vágyókat. Napi háromszori étkezés megoldható a vendéglátóknál, vagy a helyi étteremben. A faluban bevásárlási lehetőség van. A közeli hegyeken legeltető juhászoktól különböző tejtermékek is vásárolhatók. Orvos, gyógyszertár, postahivatal 2 km-re található, helyben pedig autójavító, 10 km-re benzinkút.
A faluban és környékén olyan különlegességek és helyi népszokások, mesterségek tekinthetők meg, mint szőnyegszövés, szapulás, sulykolás, szappankészítés, faesztergálás, pálinkafőzés, kenyér- és kürtőskalács sütés, disznótor, szalonnasütés, sajt-, és egyéb tejtermékek készítése, csordahajtás, bivalytartás, kovácsműhely, ványoló, táncház, népviselet, vistai kőfaragás, stb.
A vidék egyéb idegenforgalmi, látványosságai: egy XII-ik századi várrom (Léta vára), jellegzetes kalotaszegi református templomok, egy XVII-ik századi román ortodox fatemplom, Kolozsvár műemlékei, múzeumai, botanikus kertje, művelődési- és szórakozási lehetőségei, a főleg vízisport rajongók által látogatott, a Meleg-Szamosra épülő tarnicai völgyzáró gát a mögötte levő 6-7 km hosszú tóval, valamint a kisbányai alpesi turistakomplexum, a vidék télisportkedvelőinek kedvenc helye.
Könnyen elérhetők az Erdélyi Szigethegység csodálatos tájai: a Tordai-hasadék, a Medve-barlang, a Szkerisórai-cseppkőbarlang, a pádisi turistaparadicsom, stb. Külön kérésre, Székelyföldre vagy egész Erdélyre kiterjedő kirándulásokat szervezhetünk.
Vendégszeretetével, erdő-mezejével, tiszta levegőjével, csendes utcáival Magyarfenes várja Önt!
Bertalan Erzsébet
A magyarfenesi régészeti ásatásokról
A magyarfenesi református egyházközösség, valamint a falu lakosságának jóvoltából ezidáig ismeretlen régészeti lelőhelyet sikerült igen eredményes munkával szinte teljes mértékben feltárni a falu határában.
Az autópálya építésési munkálatai megkezdése előtt természetesen ellenőrzésre került a falu felett elterülő terasz is, ahol, meglepetésünkre, számos őskori és egy kevés középkori (fazekas korongon készült) kerámiatöredék került elő a terep felszínének alaposabb kutatása során.
A lelőhely fontossága első perctől fogva kétségtelen volt, s habár a középkori leletek valószinüleg véletlenül kerültek a helyszínre, azaz trágyázással vagy esetleg egyéb munkálatok során hordták oda öket, a mintegy 3000 éves késő bronzkori telep igen fontos és érdekes leleteket tartogatott számunkra.
Elsősorban egy hagyományos tárológödörről derült ki, hogy egy kultikus megnyilvánulás helyszíne volt, a keresztbe tett, agyagból formált kézfejek és az alatta előkerülő bronzpenge egyértelmüen mágikus rituáléra utal. Ugyancsak az érdekesebb leletek közé sorolható a nemrég felszínre került elszenesedett facseber is, amely rengeteg gabonaszemet tartalmazott, és amely egyedülálló leletnek számít az itteni körülmények között, hiszen ilyen jellegü, fából készült tárgyak csak mocsaras vidékeken maradnak meg az utókornak.
Nem feledkezhetünk meg a germán népek egyik csoportja, a gepidák jelenlétáröl sem , hiszen Közép Európa egyik legnagyobb sírszámú temetőjét tárjuk fel ezen a helyen. Érdekessége az, hogy a sirokat szinte kivétel nélkül saját kortársaik rabolták ki a Kr.u.VI. század második felében.
Apai Emese
A jövő szövetkezete
Amikor valamilyen szövetkezetről esik szó, sokunknak a kommunista éra mezőgazdasági termelőszövetkezetei jutnak eszünkbe és akik nem a rendszer kegyeltjei voltunk nem épp a legszebb emlékek fűznek hozzá; de hisz mi is tehette volna széppé őket? Ez tette földönfutóvá apáinkat, nagyapáinkat és kényszerítette egyik napról a másikra őket, hogy más anyagi lehetőségek által biztosítsák a mindennapi kenyeret népes családjuknak. Akik megpróbáltak ellenállni a központi hatalom helybéli kiskirályai beszervező nyomásának azokat gúnyrajzokon csúfoltak ki a községháza vagy az iskola hirdetőtábláin.
Azonban az idősebb generáció még ma is szívesen beszél egy ugyancsak szövetkezeti formába öntött hajdani civil szerveződésről, az úgynevezett „Hangya Szövetkezet”-ről, ami annak idején a falusi embereknek az alapvető, a háztályi gazdaságokban meg nem termelhető, élelmiszerek mellett a lámpaolajat, a szövetet, az iskolásoknak a tanszereket, a vállakozóbb szelleműeknek a hitelt biztosította. Sajnos ezeket a magánvállakozásokat is felemésztette a múlt század közepén az egyre erősödő rezsim.
Az új, európai normatívákon alapuló 2005/1. törvény által biztosított lehetőségek jegyében alapítottuk meg községünkben a Numulites Szövetkezeti Társaságot, amely nemcsak térségünkben, de Erdély szerte is premiernek számít. Az alapító tagok mindegyike kötődik valamilyen módon a község magyarlakta telepűléseihez és elhivatottságot érez a térség gazdasági fellendítése iránt.
Abból az ismeretből kiindulva, hogy az úniós országok vidéki gazdaságának jelentős részét a szövetkezeti csoportosulások (pl. borászati-, halászati-, erdőkitermelési-, tejtermelő szövetkezetek) tartják kézben, fontosnak tartjuk, ha még Románia únios csatlakozása előtt egy jól működő és a helyi igényeket kielégítő szövetkezetet alapozhatnánk meg. A legfontosabb tevékenységi körök a következőek : helyi népi jellegű termékek (bútorok, varrottasok, stb.) forgalmazása, építőipari munkálatok kivitelezése és ingatlanok közvetítése, birtokviszonyának tisztázása.
A szövetkezet székhelye, bár cégtábla még nem jelzi, Tordaszentlászlón a 31. szám alatt található, naponta 8 és 16 óra között tart nyitva, információkkal a 0264-374493 telefonszámon szolgálunk. Jogi tanácsadást előzetes egyeztetés után biztosítunk.
Bárki belépet a Numulites Szövetkezeti Társaságba, aki vállalja az alpszabályzatban megfogalmazottakat, kötődik Kalotaszeg szellemi és anyagi értékeihez ,valamint anyagilag is hozzájárul a működéséhez.
Bárdos Csaba Péter
ügyvezető igazgató
|
